Holnap nagy valószínűséggel megint jön a legjobb barátom, és itt lesz egész délután:'3
Van egy olyan skillem, hogy felkelés. Nincs még túlságosan kifejlesztve.
Felkeltettek 8-kor, de visszaaludtam 10-ig. Ebben csak az a rossz, hogy húgomra kellett volna vigyáznom. Mindegy, tv-t nézett.
Találtam egy újabb szerelem-első-hallásra zenét:'3
Amikor megláttam őket, azt hittem, hogy black metal, mert corpse painttal feszítenek, de nem, kellemes kis power metal.
Szóval igen, iszonyatosan megtetszett ez a dal*-*
Tegnap találtam egy rajzot neten, és elkapott a kreativitás, hát gondoltam megcsinálom gépen. Az eredmény kicsit szar lett, de amúgy meg talán oké. xD
Eredeti:
És az én verzióm:
Hát szóval azért van különbség, nem tudok annyira jól rajzolni xD Maradok a zenénél.
Itt voltak hétvégén nagybátyámék, itt aludtak.
Éjfélkor kikapcsoltam a gépemet, bedőltem az ágyamba, erre..
Berontott nagybátyám, hogy jöjjek medencézni. Túl fáradt voltam már hozzá, de azért kimentem röhögni. Miután kijöttek, a nagybátyám azt mondta apámnak, hogy nem mer végigbiciklizni alsógatyában az utcában. Szóval így történt az, hogy apám hajnali 1-kor alsónadrágban biciklizett az utcában.
Most komolyan, még én vagyok a fura a családban, amiért metalhead vagyok.
Úgy fáj a fejem, mint a fene. Egyik pillanatban még 40°C van, a másikban pedig olyan vihar, hogy nem merek kimenni, mert elfúj a szél.
Valamiért egyik se jó, pedig emlékszem, télen még teljesen magam alatt voltam, amiért nincs nyár. Mindig ez van. Semmi se jó :D
Szerdán itt volt a legjobb barátom, nagyon sok mindent átbeszéltem vele.
Ott kezdtem, hogy szerelmes vagyok egy bakancsba. Először kicsit hülyének nézett, de amikor mutattam neki egy képet a jövőbeli Shelly's Rangers 14 soros acélbetétes bakancsomról, neki is elállt a lélegzete. True Love.
Tiszta seb a lábam, mert persze, ha választani kell az út és a rózsabokor között, az utóbbit választom, mert úgy megspórolok 3 másodpercet.
Kipróbáltunk egy játékot, Five Nights at Freddy's a neve. Mit sem sejtve ültünk le a laptop elé, és egész jól elvoltunk, amíg be nem ugrott elénk az egyik báb. Majdnem kiestünk a székből, de hősiesen folytattuk tovább, eljutottunk egészen a 4. éjszakáig. De... már a szívroham szélén álltunk, szóval jobbnak láttuk, ha ezt a játékot egy ideig hanyagoljuk.
Próbálom mostanság kiélni a kreativitásom, de az elképzelés valamiért nem egyezik a valósággal. Gépen még úgy-ahogy tudok rajzolni, de máshogy... Maradok a gitárnál, az jobban megy.
A felületesség "csúnyadolog", de mégis mindenki megteszi. Ezt hívják előítéletnek. Talán nem is direkt tesszük ezt, reflexként jön elő bennünk. Külsőről próbáljuk eldönteni a belsőt.
Amikor beszélgettem suliban a barátaimmal még a nyári gyakorlaton (informatikai suliba járok), beszélgettünk arról, hogy ki mennyit, milyen irányban akar/fog változni. Mindenkinél ugyanaz a téma jött elő: fogyás vagy hízás, barnulás, hajvágás/festés. Talán tőlem is ezt várták, de nekem -sajnálatos módon- illuzióromboló válaszaim voltak. Mivel számomra fontos a zene, és tetszik a stílus, gondoltam igazi rockerként (inkább metalheadként) térek vissza a nyári szünetről. Azt hitték, hogy viccelek.
Pedig nem. Beszámoltam nekik terveimről: több bandás póló, egy acélbetétes bakancs, és lehet, hogy felnyíratom oldalt a hajam. Egyetlen egy lány mondta a 7 közül, hogy "na az fasza lesz!". Nem is vártam el tőlük, hogy tetszen nekik, de egy kicsit szíven ütött, hogy azt mondták, hogy ha így jövök vissza, letagadnak.
Sajnos ők se vicceltek.
Egy lánynál elvárják azt, hogy normálisan nézzen ki.
De mi van, ha valaki nem felel meg az elvárásoknak?
Az előző kérésre a válasz: Semmi.
Aki a külsőd miatt hagy ott, az eddig se ért sokat.
Mindenki változtathat bármin, az csak az ő dolga.:)