A felületesség "csúnyadolog", de mégis mindenki megteszi. Ezt hívják előítéletnek. Talán nem is direkt tesszük ezt, reflexként jön elő bennünk. Külsőről próbáljuk eldönteni a belsőt. 

Amikor beszélgettem suliban a barátaimmal még a nyári gyakorlaton (informatikai suliba járok), beszélgettünk arról, hogy ki mennyit, milyen irányban akar/fog változni. Mindenkinél ugyanaz a téma jött elő: fogyás vagy hízás, barnulás, hajvágás/festés. Talán tőlem is ezt várták, de nekem -sajnálatos módon- illuzióromboló válaszaim voltak. Mivel számomra fontos a zene, és tetszik a stílus, gondoltam igazi rockerként (inkább metalheadként) térek vissza a nyári szünetről.
Azt hitték, hogy viccelek.
Pedig nem. Beszámoltam nekik terveimről: több bandás póló, egy acélbetétes bakancs, és lehet, hogy felnyíratom oldalt a hajam. Egyetlen egy lány mondta a 7 közül, hogy "na az fasza lesz!". Nem is vártam el tőlük, hogy tetszen nekik, de egy kicsit szíven ütött, hogy azt mondták, hogy ha így jövök vissza, letagadnak.

Sajnos ők se vicceltek.

Egy lánynál elvárják azt, hogy normálisan nézzen ki.
De mi van, ha valaki nem felel meg az elvárásoknak?

Az előző kérésre a válasz: Semmi.
Aki a külsőd miatt hagy ott, az eddig se ért sokat. 

Mindenki változtathat bármin, az csak az ő dolga.:)